A
 z 1980-as évektől kezdődően a molekuláris biológia rendkívül gyors fejlődésnek indult. A XX. század végére a tudomány molekuláris genetikai, géntechnológiai módszerek alkalmazásával képessé vált arra, hogy az élőlények tulajdonságait mesterségesen megváltoztassa úgy, hogy az élő szervezetek működését vezérlő genetikai programot módosítja, céljainak megfelelően. Ma már jelentős gyakorlati felhasználási lehetőségek vannak az egészségügyben, a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a környezetvédelemben is. Az első genetikailag módosított növényt 1983-ban állították elő. Azóta a világ számos országában (pl. USA, Kanada, Argentína, Kína) és több tízmillió hektáron termesztenek genetikailag módosított növényeket. Így olyan új tulajdonságokkal rendelkező szervezetek kerülhetnek a környezetünkbe, amelyek természetes úton nem keletkeznek, vagy a hagyományos nemesítés módszereivel nem lehet őket előállítani. A genetikailag módosított szervezetek Magyarországon és szerte a világon mind a mai napig heves viták kereszttűzében állnak, mivel előállításuk és felhasználásuk számos környezeti, egészségügyi és gazdasági problémát okozhat, melyekről gyakran esik szó a különböző tudományos fórumokon és a médiában is. Közvetlen és közvetett hatásukkal veszélyeztethetik a biológiai sokféleséget, amely magában foglalja az élet minden formáját - a legparányibb mikrobáktól kezdve a legnagyobb állatokig - és az egész bioszférát, amelynek egyensúlyát, az atmoszféra összetételét, talajaink termékenységét, vizeink tisztulását maga az élővilág, a biológiai sokféleség biztosítja.

Mindezeket felismerve az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján (Rio de Janeiro, 1992) a világ elfogadta a biológiai sokféleségről szóló egyezményt (Biológiai Sokféleség Egyezmény), amely az élővilág megőrzésére, fenntartható hasznosítására és a belőlük származó hasznok méltányos elosztására vonatkozik. A Biológiai Sokféleség Egyezmény a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos tevékenységre is kiterjed, ezért 1995 és 2000 között kidolgoztak egy részletes szabályozást (Jegyzőkönyvet), amit 2000. január 29-én fogadtak el Cartagena Jegyzőkönyv néven, és amit 2000 májusában a magyar környezetvédelmi miniszter is aláírt.

A Jegyzőkönyv 2003. szeptember 11-én lépett hatályba.
A Magyar Országgyűlés 2004. január 13-án erősítette meg a Jegyzőkönyvet, amely hazánkban 2004. április 12-én lépett életbe és a 2004. évi CIX. törvény hirdette ki.

Miről szól a Cartagena Jegyzőkönyv?

A Jegyzőkönyv az élő, módosított szervezetek (ún. LMO-k) határon átnyúló mozgásával, tranzit szállításával és kezelésével foglalkozik. Azokkal az élő, módosított szervezetekkel, amelyeknek esetleg káros hatásai lehetnek a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható használatára, vagy az emberi egészségre.

A Jegyzőkönyv célja

  • szabályozza az élő, genetikailag módosított szervezetek biztonságos forgalmát, kezelését, felhasználását, különös tekintettel az országok közötti forgalomra,
  • a Riói Nyilatkozatban megfogalmazott elővigyázatosság elvének betartásával megfelelő védelmet biztosítson a biológiai sokféleség, azaz az élővilág megőrzését és fenntartható hasznosítását érintő kedvezőtlen hatásokkal szemben, beleértve az emberi egészséget érintő kockázatokat is,
  • megkönnyítse a kormányok, a gazdasági szereplők és a társadalom közötti együttműködést a biológiai biztonság növelése érdekében.

A Jegyzőkönyv hatálya minden élő, módosított szervezetre kiterjed, kivéve a humán felhasználású gyógyszerkészítményeket (amelyeket más egyezmények szabályoznak), továbbá egyszerűbb eljárás vonatkozik a tranzit- és a zárt rendszerben felhasználandó (szabad környezetbe nem kerülő) módosított szervezetek szállítmányaira.

A Jegyzőkönyvben foglalt legfontosabb kötelezettségeink

  • Előzetes engedélyezési eljárást kell lefolytatni a környezetbe történő kibocsátásra szánt, élő módosított szervezetek (pl. élő hal, vetőmag) legelső behozatalát megelőzően. Ilyenkor az exportőr kötelessége, hogy a szállítás előtt az importáló országot írásban részletesen tájékoztassa az élő, módosított szervezetet tartalmazó szállítmányról. Az importáló ország ezen információk birtokában megadott határidőn belül dönt arról, hogy beengedi-e országába az adott szállítmányt. Amennyiben az élő, módosított szervezetek lehetséges káros hatásaival kapcsolatban új tudományos információk állnak rendelkezésre, az importáló fél bármikor felülvizsgálhatja és módosíthatja a határokon keresztüli szállításra vonatkozó döntését.
  • A Jegyzőkönyv tudományosan megalapozott kockázatbecslést ír elő, amelynek minden esetben meg kell előznie az élő, módosított szervezet importjára vonatkozó döntést. A kockázatbecslés elvégzését az importáló fél biztosítja, de megkövetelheti azt is, hogy azt az exportáló végezze el, vagy annak költségeit az exportáló fél viselje.
  • A jegyzőkönyv keretein belül információs rendszert kell működtetni (BCH: Biosafety Clearing House). Ez a rendszer tulajdonképpen egy weboldal, amely elősegíti az élő, módosított szervezetekkel kapcsolatos tudományos, műszaki, jogi és a környezetre vonatkozó ismeretek cseréjét, segíti a döntéshozatalt, segíti a Részes Feleket a Jegyzőkönyvben foglaltak megvalósításában és biztosítja, hogy a nyilvánosság is hozzáférjen az olyan élő, módosított szervezetekre vonatkozó információkhoz, melyeket a Jegyzőkönyv értelmében importálhatónak határoztak meg.
  • A Jegyzőkönyv előírja azt is, hogy a döntéshozatali folyamatokba be kell vonni a nyilvánosságot, és a döntések eredményét is hozzáférhetővé kell tenni számukra.
  • A Feleknek biztosítaniuk kell a határokon keresztüli véletlenszerű mozgások bejelentését, az illegális szállítások megelőzését és amennyiben lehetséges, büntetését. Illegális szállítmány esetén az érintett fél megkövetelheti attól az országtól, ahonnan az élő, módosított szervezetek erednek, hogy azokat saját költségén szállítsa vissza vagy semmisítse meg.
  • A közvetlenül élelmezési és takarmányozási célra ill. feldolgozásra szánt élő, módosított szervezetek esetén a címkén elegendő feltüntetni a kapcsolattartó személyt és azt, hogy a szállítmány “élő, módosított szervezetet tartalmazhat”.
  • A zárt célú felhasználás és a környezetbe történő kibocsátás esetén a szállítmány kísérő dokumentumain egyértelműen élő, módosított szervezetekként kell azonosítani azokat, világosan meg kell határozni minden követelményt biztonságos kezelésükre, tárolásukra, szállításukra és felhasználásukra vonatkozóan. Meg kell adni egy kapcsolattartó személyt is. Zárt célú felhasználás esetén a kísérő dokumentumokon fel kell tüntetni továbbá azt is, hogy hova szállítják ezeket a szervezeteket. A környezetbe történő kibocsátás esetén pedig a kísérő dokumentumokon ezen szervezetek jellemző tulajdonságait és azonosítási módjukat is meg kell adni.
  • A fejlődő országokat anyagilag és más módon is segíteni kell a megfelelő személyi és intézményi háttér kialakításában és a Jegyzőkönyv végrehajtásában.
  • A Jegyzőkönyv hatályba lépését követően a Részes Felek találkozóin dolgozzák ki az egyes témakörökben a részletes szabályokat (pl. esetleges károk utáni felelősség, kockázatkezelés).

Történeti áttekintés

A Biológiai Sokféleség Egyezmény 19. Cikk 3. paragrafusának értelmében a Részes Felek Konferenciája II/5 számú döntésével létrehozott egy biológiai biztonsággal foglalkozó ad hoc munkabizottságot. A munkabizottságnak az volt a feladata, hogy kidolgozza a biológiai biztonságról szóló jegyzőkönyv tervezetét, amely kifejezetten azon modern biotechnológiából eredő élő módosított szervezetek országhatárokon keresztül történő átvitelére koncentrál, amelyeknek káros hatása lehet a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható használatára.

A biológiai biztonsággal foglalkozó ad hoc munkabizottság az 1996 és 1999 közötti időszakban hatszor ülésezett. A munka eredményeképpen a bizottság megfontolásra benyújtotta a Jegyzőkönyv szövegének tervezetét, hogy a Részes Felek Konferenciáján, az első rendkívüli találkozón elfogadják a biológiai biztonságról szóló jegyzőkönyvet.

A Részes Felek Konferenciájának első rendkívüli találkozóját 1999. február 22-én nyitották meg Cartagenában, Kolumbiában. A Részes Felek Konferenciája nem tudta befejezni a munkáját a rendelkezésükre álló időben. Az újra összehívott ülést 2000. január 24-29. között tartották meg Montreálban, és ezt megelőzően 2000. január 20-23. között egy nem hivatalos tanácskozást is tartottak ugyanott.

2000. január 29-én a Részes Felek Konferenciája elfogadta a biológiai biztonságról szóló Cartagena jegyzőkönyvet.

Az EM-I/3 számú határozatban a Részes Felek Konferenciája létrehozta a Biológiai Biztonságról szóló Cartagena jegyzőkönyv ad hoc Államközi Bizottságát (ICCP), amely megtette a Jegyzőkönyv Részes Feleinek első találkozójához szükséges előkészületeket.

Az Államközi Bizottság első találkozóját 2000. december 11-15. között tartották meg Montpellier-ben, Franciaországban, a második találkozó 2001. október 1-5. között Nairobiban, Kenyában volt. Az ICCP harmadik találkozóját 2002. április 22-26. között Hollandiában, Hágában tartották meg.
Az ad hoc Államközi Bizottság megszűnt azt követően, hogy a Jegyzőkönyv hatályba lépett, és megtartották a Részes Felek első találkozóját. Ezt követően a Jegyzőkönyv végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról a Részes Felek találkozóin döntenek.

Az ICCP munkájával kapcsolatos részleteket a Cartagena jegyzőkönyv központi honlapján lehet megtalálni.
A Részes Felek első találkozójára (COP-MOP1) 2004. február 23. és 27. között Kuala Lumpurban, Malajziában került sor. A találkozón 14 döntést fogadtak el. A Részes Felek hatodik találkozója (MOP6) Indiában volt megtartva 2012. október 1-5. között.

Aláírás, ratifikáció

A biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyvet 2000. január 29-én fogadták el a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Feleinek Konferenciáján.

Magyarország 2000. május 24-én írta alá a Jegyzőkönyvet.A ratifikálásról szóló dokumentumot 2004. január 13-án helyezte letétbe a Külügyminisztérium az ENSZ new yorki központjában. A Jegyzőkönyv Magyarországon 2004. április 12-én lépett életbe.