Az amerikai székhelyű Monsanto a világ legnagyobb vetőmag-forgalmazója, amely egyúttal piacvezető a géntechnológiai úton módosított növények piacán, 40 millió dollár támogatásra számít az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól. A bank az élelmezésbiztonságra hivatkozva támogatja a Monsanto elképzeléseit. A döntés ellen világszerte több mint 150 civil szervezet tiltakozott. Darvas Béla professzort, a Magyar Géntechnológiai Testület elnökét kérdeztük.
– Lehet, hogy végül muszáj lesz génmódosított kukoricát ennünk?
– Európa országai általában nem lelkesednek a GM-növények termesztéséért. A MON 810-es GM-kukoricára (molyölő) 1999-ben hirdetett ausztriai vetési moratóriumot követően Magyarország, Görögország, Franciaország, Németország és Luxemburg döntött hasonlóan. Ebben jelentős szerepet játszottak a hazai környezettudományi eredmények. Az országát módosításmentesnek nyilvánította ugyanekkor Lengyelország, Olaszország és Bulgária, habár ez a forma jogi szempontból nem kötelező érvényű. Lengyelországban van is minden évben némi vetés. Norvégia, Svájc és Szerbia mint EU-n kívüli országok nem kívánnak ilyen növényeket vetni. A fajtatulajdonos cégek érdekérvényesítő tevékenysége ennek ellenére, vagy talán éppen ezért folyamatosnak mondható.
– Néhány éve még akadtak termelők, akik azért lobbiztak, hogy Magyarországon is engedélyezzék a GM-növények termesztését. Ma már csak elvétve lehet hallani ilyen hangokat.
– A növényvédelmi célú elsőgenerációs GM-növények terméshozamban mérhető haszna a spanyolokon kívül senkit sem győzött meg Európában. Mára világossá vált, hogy a GM-növények termesztése drága. Jelentős terheket ró az államra a mérőhálózat kiépítése, a speciális képzés és ellenőrzés kidolgozása, megszervezése. A gazdálkodók számára szintén pluszkiadásokkal jár, hiszen drágább a vetőmag, rengeteg a pótlólagos adminisztráció, sokba kerül a raktárkapacitás kiépítése, külföldre szállításkor a mérések megrendelése. A jelentős költségnövekedéssel szemben, alig áll valami pozitívum. Viszont a szabadalommal bíró GM-fajták térhódítása veszélyezteti a nemzeti fajtakincset, hiszen a módosított fajták tulajdona annak kezébe kerül, akié a szabadalmaztatott gén. Kukorica esetén ez veszélyezteti a vetőmagtermesztést, ami Magyarország számára komoly üzlet, hiszen Spanyolországból is kivonultak a kukorica-vetőmagcégek, amint GM-kukoricatermesztésbe kezdett. Mindeközben a hagyományos és ökológiai termékek ára számottevően emelkedne, hiszen a jelöléssel járó mérések jelentősen emelnék a költségeket. A fogyasztó tehát ugyanazt a minőséget drágábban vehetné meg. Jelenleg nem kétséges, hogy egyetlen kutatási-fejlesztési-innovációs tevékenységben érdekelt akadémiai közösség kivételével nincs jelentős támogatója ennek a technológiának.
– Az Európai Unió farizeus módon áll a GM-növények termesztésének kérdéséhez. Miközben a közvélemény komolyan ellenáll, addig sorban adják ki a termesztési engedélyeket. Magyarországnak újabb csatákat kell vívnia e téren is?
– Kezdetben az EU egységesen zárkózott el a GM-növények termesztése elől. A WTO perre vitte a dolgot és ennek során az áruk szabad áramlásának akadályozása miatt az EU-t a nemzetközi bíróság elítélte. Kötelezte a tiltás feloldására, az egyenkénti megfontolásra, a tételes indoklásra, vagyis engedélyezési rendszer kidolgozására és működtetésére. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) kapta meg az engedélyezés szakmai feladatát. Ez a szervezet eddig csalódáskeltően működött, és szembehelyezkedett az összes vetési moratóriumot megfogalmazó tagországgal. Az EFSA GMO Panelje (magyar tagja is van, aki véleményét eddig nem osztotta meg a nyilvánossággal) tevékenysége során elfogadott szinte mindent, amit a fajtatulajdonosok nyújtottak be, míg elutasított mindent, amit termékfüggetlen kutatóhelyek tettek az asztalára. Napjainkban például sok-kontrollos kísérletet követelnek meg, amelyek során könnyen elvesznek a páros összehasonlításban még kimutatható különbségek. Viszont ugyanezt visszamenőleg nem követelik meg az eddigi dossziék anyagaival kapcsolatban. Ez a fajta eredményértékelés később a nemzetközi fajtatulajdonosok életét is megkeseríti majd, amikor eredményességet kell majd bizonyítani ezen a képtelen úton. Az EFSA tevékenysége iránti elégedetlenség sodorta a tagországokat afelé, hogy megnyirbálják a jogait. Így abban az esetben, ha legalább két tagország állítja ugyanazt, akkor a döntés az Európai Bizottság hatáskörébe kerül. Ez sem megoldás, hiszen a Bizottság továbbra is az EFSA GMO Paneljének szakmai véleményére támaszkodik. A közeljövőben esetleg minden tagország szabadon, nemzeti hatáskörben dönt a GM-növények termesztéséről. Több tagország azonban fél attól, hogy elutasító határozatát a fajtatulajdonos perre viszi, s ez rá fokozott terheket ró majd. Józan ésszel úgy látom, hogy nekem, mint vásárlónak nem kötelező megvásárolnom egy árut csak azért, mert el akarják adni. Számomra érthetetlen, miért nem lehet kimondani: ezt az árut közgazdaságilag nem éri meg megvásárolni, mert felhasználása az államra pluszterheket ró, sérti a termelők érdekeit és árfelhajtó természetű.
– A Monsantónak nyújtott 40 millió dollár támogatás odaítélésével kapcsolatban az Európai Fejlesztési Bank arra hivatkozik, hogy a cég tevékenysége fokozza az élelmezésbiztonságot. Ilyen rosszul áll az EU?
– Az EBRD ezek szerint annak ad támogatást, akinek akar, de az indoklását azért komolyabban is vehetné. Az EU-ba benyújtott GM-fajták 92 százaléka növényvédelmi célú, míg 8 százaléka összetétel- változtatást céloz meg. Ezek a fajták közel sem képesek arra, hogy második zöld forradalmat indítva felszámolják a Földön az éhezést. A hazai vizsgálatok nem tudtak számottevő terméseredmény-növekményt kimutatni a nem módosított fajtákhoz viszonyítva, amelyekből a GM-fajtákat kifejlesztették. A GM-fajták haszna csak a fejlesztőnél jelenik meg: alkalmas arra, hogy egy érdekcsoport stratégiai fontosságú pozíciót foglaljon el a vetőmag szabadalmi jogán keresztül a növénytermesztés fölött. Nem látok viszont bizonyított, az élelmezés biztonságának veszélyeztetésére utaló tényeket.
– Már az USA-ban is van olyan tagállam, amelynek lakossága a GM-növények termesztése, forgalmazása ellen szavazott. Akad olyan szegény ország is, amely segélyként sem fogad el GM-növényeket. Ezek a folyamatok elvezethetnek-e az érdekelt cégek meggyengüléséhez?
– Kaliforniában november 6-án elbukott a kezdeményezés, és nem kapott kellő támogatást a jelölés bevezetése. A világ országai egyébként nagyon sokféle stratégiával közelítenek a GM-növényekhez. India és Pakisztán alig engedélyez GM-fajtákat, ám amiket engedélyez, például GM-gyapot, azokat igen nagy területen termeszti. Ausztrália, Japán és az Európai Unió sok engedélyt ad ki, viszont alig termeszt. Az amerikai kontinens élelmiszerpiacán nem kötelező a jelölés, Európában ezzel szemben igen. A jelölés hiánya miatt az átlagamerikai úgy gondolja, hogy életében nem fogyasztott még GM-élelmiszert. Az unióban nincs egyetlen tagország sem, ahol ne azok lennének többségben, akik elutasítják a GM-élelmiszereket. Ahol a támogatók aránya növekedik, ott a tájékozatlanok, a válaszképtelenek aránya a meghatározó. Lényeges tehát a kommunikáció. A fejlődő országok figyelik az Észak Amerika kontra Európa csata kimenetelét. Igazából az említett afrikai ügyben nem a GM-kukoricát utasították vissza, hanem azt kérték, hogy a segélyt őrölve szállítsa számukra az Egyesült Államok. Ezzel azt akarták elérni, hogy a területükön ne lehessen elvetni. Az Egyesült Államok viszont nem kívánta ezt teljesíteni. Mindezek azonban aligha gyengítik a nemzetközi cégek gazdasági erejét, hiszen százmillió hektár fölötti a vetésterületük és ez bőséges bevételt eredményez ahhoz, hogy ezek a fajták a gyógyszer- és növényvédőszer- piacon tőkét gyűjtő vállalatok vezető termékeiként működtesse a Monsanto, Syngenta, Sanofi-Aventis, DuPont és Dow birodalmakat. Európa hozzáállása gazdaságilag aligha meghatározó a kérdésben. A fajtatulajdonosok számára sokkal fontosabb Ázsia és Afrika, amelyek Európára figyelnek.
– Várhatóak-e a tavalyihoz hasonló támadások Magyarország vagy más GM-mentességet hirdető ország ellen?
– Nehéz azt bizonyítani, hogy kiszámított a GM-magokkal szennyezett vetőmagvak forgalmazása. Ezt azóta emlegetik, hogy az Argentínából Brazíliába átcsempészett GM-kukorica-vetőmagvak elvetése olyan helyzet elé állította az eredetileg elzárkózó Brazil hatóságot, hogy utólag engedélyezte a termesztést. Figyelemre méltó viszont, hogy Brazíliában a fajtatulajdonosok nem pereltek, pedig a csempészett magokból származó vetések gazdái aligha fizettek a fajtatulajdonosnak technológiadíjat. A kanadai Schmeizer házaspár esetében, akiknek rovarbeporzású repcéjét szennyezte el a közelben termesztett GM-repce, viszont a Monsanto perre vitte az ügyet. A hazánk ellenőrzési rendszerén fennakadó szója- és kukoricavetőmag-tételekből származó vetéseket helyesen kiszántották. A szennyezett kukorica-vetőmag túlnyomó többsége Romániából származott, ahol a termesztési feltételek, közöttük az előírt izolációs távolság, kevésbé szigorúak, mint Magyarországon.
– A gazdasági válság hatására egyre több gyártó, húsfeldolgozók, édesipari cégek és hasonlók úgy reagálnak, hogy rontja termékeik minőségét az egyre nagyobb arányban alkalmazott, főként az amerikai kontinensről származó GM-szója.
– Az európai GMO-engedélyezés nagyon különös. Háromféle engedélyt lehet szerezni. Az egyik élelmiszer/takarmány célra való felhasználásra, a másik a beszállított termék feldolgozására és importjára, míg a harmadik a vetésre vonatkozik. Csak ez utóbbihoz kell környezettudományi eredményeket tartalmazó dosszié, amit a legnehezebb megszerezni. Mindezért az EU-ban engedélyezés alatt álló 130 genetikai eseménynek csak 15 százaléka irányul vetésre. Európának fogyasztószerepet szántak a fajtatulajdonosok. A világpiacon GM-szója és GM-kukorica mozog nagy tételben. Hazánk kukoricából önellátó, viszont szóját importál. A világpiacon lévő szója meghatározó része génmódosított. Az uniós országok lakossága tehát fogyaszthatja a GM-szóját, miközben a gazdái nem vethetnek. Igazából azonban nem az emberek eszik a GM-szóját, hanem a háziállatok takarmányába kerül, amit, mármint a takarmányt jelölni kell. Magyarország keresi a megoldást arra, hogy a szójától eltérő új növényi fehérjeforrást találjon, hiszen ebből módosításmenteset már alig kapni. Dietetikusok szerint egyébként a szója, mint fehérjeforrás nem a legkiválóbb.
Nagy Ida
***
Darvas Béla
A Magyar Géntechnológiai Testület elnöke (2012-ig), a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnöke, az OTKA Bizottság tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezettudományi Doktori Iskolájának törzstagja
1948-ban Debrecenben született.
1989-ben a biológiai tudományok területén CSc tudományos fokozatot, 2001-ben DSc fokozatot szerzett.
Kutatási területe: az ökotoxikológia, dipterológia, és fiziológia.
59 önálló szakkönyvet/monográfiát írt, további 69 szakkönyvben társszerzőként működött közre.
Tudományos közleményeinek száma itthon és külföldön 213.
(Demokrata, 2013. január 9.)